Sok év várakozása és munkája után testet öltött szervezetünk első összefoglaló, írásos emléke. A könyv szerkesztő és írói munkáiban Keresztesi Péter mester és klubja vett részt. 

Péter a következőket fogalmazta meg a könyv előszavában:

A Zen Bu Kan Kempo első széles körben megjelenő, írásos alapkövét tartod a kezedben. A könyv közel hatvan év történését próbálja meg írásos formában közreadni. Több év kutató, fordító és szerkesztői munka eredménye ez. Megírásakor jómagam is számtalanszor elgondolkodtam azon, hogy madártávlatból figyelve mi a Zen Bu Kan Kempo. Ha kivonjuk az egyént és önmagában szemléljük, mint rendszert mi a szerepe, célja vagy küldetése a világban? Mit ad és mit kér cserébe? Harcművészet? Küzdősport? Vagy talán mindkettő? Persze a kempo életút folyamatában kirajzolja művelője előtt a válaszokat, de csak azoknak, akik tudnak jól kérdezni. A kérdések szavak formájában ebben a világban súlytalanok. Milyen volt a vizsgád, versenyed, törésed vagy a közösségi
élményed? Keresed a szavakat, de a hát után mindig nagy hatásszünet következik. Felemelő! Minden bizonnyal ez a legpontosabb megfogalmazás ezekre az élményekre, amik önmagunkon túlmutatnak. Rendszerünk szigorúan, egyértelműen és azonnal tanít. Nem lehet kitérni, elodázni, mellébeszélni, legalábbis azonnali következmények nélkül biztosan nem. Itt Te vagy és a Feladat. Ha tudatosan figyelsz és az adottságaid és képességeid szerint cselekszel új dimenziókat mutat meg neked a Kempo. Egy lépés önmagad és egy lépés a világ felé. Apránként, de kitartóan. A fizikai és szellemi kihívások, megpróbáltatások rávilágítanak az élet hazug dimenzióira újra és újra. Nem engednek tovább, amíg le nem dobod magadról a salakot és a megkövesedett hazugságaidat. A Zen Bu Kan Kempo éberségre és jelenlétre sarkal. Csak a most van. Ezt az első pofonok után megtanulod. Megtanulod amikor eldobnak és földet érve az élet egy része távozik belőled. Miközben levegőért kiállt a szervezet az élet határán rádöbbensz, hogy törékeny létezésed eltörpül a Feladatod mellett. Harcosként nem teheted meg, hogy hazudj, mert a hazug élet súlytalan, amit az első nagyobb életviharok darabjaira tépnek majd szét, hogy részeit átadják annak, ami hasznos,
annak ami Igaz. Az örömteli fájdalom, a katarzis az élet tanítómestere, amit kemposként edzésről-edzésre átélhetsz. Mert a nehéz út mindig könnyebb utólag, de csak azoknak, akik bátrak végigjárni azt. Ha a kempo életút egy kör, kívánom, hogy majdan bezárhasd, ha
viszont egy spirál azt kívánom, hogy felfele az örök lét végtelenjébe törj!