Nagyon jó volt látni azt a sok boldog embert és gyereket a táborban és azt, hogy volt hajnali edzés is. Most visszaviszlek olyan messzire, amikor lehet, hogy te sem éltél még. Ez volt a legelső kempos edzés a városligetben és bizony kevesen voltunk. Csak egy maroknyi álmos ember, de annál több akarat volt bennük, mivel elég hideg volt. De hamar beizzadtunk és nem éreztük a hideget, mondhatnám azt, hogy jól is jött, de volt valami nemcsak bennünk, hanem minden körülöttünk lévő tárgyban. Na meg azokban a bámészkodó emberekben akik sajnálva figyeltek minket, amint mi kifújjuk azt a ködöt.

Ekkor valami megtalált engem és elkezdtem beszélni a tanítványokhoz. Barátaim Harcászok! Amint látjátok nagyon kevesen vagyunk ebben a Ligetben, akik fájdalmat nem ismerve még a lelkünket is megizzasztottuk, mert olyan keményen Kempozunk. Most nagyon figyeljetek ide! Nemsokára eljön majd az idő amikor ez a városliget kicsi lesz nekünk, sőt még tovább megyek a jóslatommal. Még az ország is kicsi lesz a Kemponak! Nektek ebben a pillanatban nehéz elhinni és elképzelni de higgyetek nekem. Én megtettem mindazt, ami el lett várva tőlem. Én csak egy szerszám vagyok azok kezében, akik mindezt nekem adják. Nekem az volt a feladatom, hogy amit nekem adtak átadjam nektek. Ezt, mint egy kis facsemetét, gondozni, segíteni kell, hogy egészségesen nőjön fel. Azért, hogy a népünknek haszna legyen belőle. Nem materiálisan, hanem spirituálisan erősödjön meg az ország a Kempon keresztül. A medál, ami a nyakatokban lóg annak hihetetlen nagy ereje van. Lehet, hogy szavaim most távolinak tűnnek de eljön az idő amikor mindezt Te nemcsak tudod majd, de érzed is. Mire beteljesedik a jóslatom már lehet te sem élsz, de Te is megtetted azt, ami el lett várva tőled. Ebben az életben nincsenek véletlenek. Most nézz magadba és légy igazságos. Mikor és hogy kerültél közénk?