KempoMMA

Profik, akik a Kempoból nőttek ki: I. rész

Háromrészes sorozatunkban, három profi bunyóssal, Karacs Attilával (K1), Végh “Pumukli” Attilával (MMA) és Sényei Lacival (MMA) beszélgetünk a profizmusról, a tiszteletről és az emlékekről. Közös bennük, hogy mindannyian a Kempoból léptek át a profik közé.

 

Első beszélgető partnerem Sényei Laci, a legfiatalabb közülük. Legutóbb az FFC nevű horvát MMA szervezetnél szerzett bajnoki övet. Jelenleg nem tudja, merre tovább. Úgy érzi a körülmények csapdájába került, mivel a bajnoki cím nem hozta meg számára az áttörést. 24 éves, tehát még adódhat bármi, és reméljük, el tudja még érni saját határait. De nézzük, hogyan került a Kempo az életébe:

– 15 éves vézna raszta gyerek voltam, önvédelmet akartam tanulni, mert állandóan elvertek. Egy haverom szólt, hogy menjek le vele Kabina Balázs sensei-hez. Fogalmam sem volt, hogy hova visz. Nagyon megtetszett, hogy van erőnlét, hogy sokrétű, hogy van önvédelem.
Hamar elkezdtem versenyezni, rögtön a felnőttek között, de fehér övvel ez még sok volt. “B” fullban a hasonló övesek ellen jól ment, de egy kék öves már megállított. Közben jöttem rá, hogy szeretem a versenyzést, ezért csak csináltam, és szépen lassan olyan 2-3 év múlva, megjöttek a kupák is.

screen-shot-2016-09-11-at-15-57-24

– Mit tanultál a Kempoban, amit a mai napig használsz?
– Az alapokat, a tradíciót a Kempoban tanultam, kicsit úgy érzem, ez kiveszett az edzőtermekből. A mai srácok a termekben nem tudják, mi az alázat a sport iránt, a varázs, ami ott van az életviteli sportokban. Úgy érzem, ez nagyon hiányzik nekik. A Kempo ott van a szeren!

– Szerinted mi a legfontosabb a küzdelemben?
– Vannak a készségek és a képességek. Úgy szoktuk mondani, hogy “jó vére” kell, hogy legyen egy versenyzőnek. Kellenek az adottságok. Fontos a jó technika, de azt lehet csiszolni. Az erőnlétet lehet fejleszteni, de ha lesokkolódik valaki amikor belép a ketrecbe, ha az izgalomtól pillanatok alatt besavasodik, akkor nem tud győzni. Itt jön be a mentális erő, ami döntő.
Én rengeteget elemzem az ellenfeleket, futás közben elképzelem ahogy legyőzöm őket, de ugyanezt az ellenfél is megteszi, ezért fejben kell még erősebbnek lennem. Ide tartozik még az akaraterő is. Ha megnézed a meccseimet, egy csomószor szétvernek, és van, hogy a végén éppen csak meg tudom fordítani. Szerintem ez nem tanulható.

– Kik a kedvenc harcosaid?
– Rengeteg bunyóst szeretek, de ha kettőt kéne mondanom, akkor a súlycsoportomból Carlos Condit-ot, a könnyebbek közül pedig Dominick Cruz-t emelném ki. Mind a ketten nagyon okosak és emberileg is rendben vannak. Szeretem a stílusukat.

– Mi a fő különbség a profi és az amatőr között?
– Ha összehasonlítjuk a profi és az amatőr szintet például a box-ban, akkor ott megéri amatőrnek lenni, mert ott az olimpia. Sokszor az olimpiai boxolók jobbak, mint a profik. Három menet van, azt végigpörgik, nagyon fel vannak készülve. Idén indulhattak profik is, de egy sem lett olimpiai bajnok. Tehát ott van jövője egy amatőrnek is. Sajnos az MMA nem olimpiai sport, így az amatőrség értelmezhetetlen, nincs miért amatőrnek lenni. Nincsenek is jó amatőrök, mert egyből elkezdenek pénzért küzdeni.

– Mit üzennél azoknak a kempokáknak, akik a profi versenyzésről álmodoznak?
– 
Mindenkitől tanuljanak, akitől csak tudnak. Eddzenek keményen, de ne hanyagolják el a tanulást sem. Nekem is van egy gépészmérnöki diplomám. Ha most úgy döntök, hogy abbahagyom a bunyót, akkor megpróbálok ennek segítségével elhelyezkedni.

Sok sikert kívánunk a továbbiakban! OSU!

 

Képek: innen innen innen innen

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.