KempoMMA

Profik, akik a Kempoból nőttek ki: II. rész

Kempoból kinőtt profikról szóló háromrészes sorozatunk középső részében, Végh “Pumukli” Attilával (MMA) beszélgetünk. Pumukli éppen Thaiföldre indult edzőtáborozni, de szerencsére sikerült elkapni egy rövid interjúra. A három hetes elvonulással következő meccsére készül, amit az orosz M-1 Challenge szervezet gáláján fog megvívni. Ezen kívül egy meccse még biztosan lesz Oroszországban. Eddigi legjobb eredménye a félnehézsúlyú világbajnoki cím, amit az amerikai Bellator szervezetnél szerzett meg, 2013-ban.

Attila gyerekként birkózott és csak ezután, 15 éves korában találta meg a Kempo-t.

– Birkózónak nem voltam túl ügyes, de a Kempoban nagy előnyöm származott abból hogy ezeket a dobásokat és földreviteleket már nem kellett megtanulnom, így gyorsan fejlődtem.

Miben volt ez más közeg mint a birkózás?

– Megtanultam hogy mi az a tisztelet, hogy tisztelni kell a mestert, tisztelni kell egymást, és mindenkit. Hogy egyáltalán mit jelent az hogy harcművészet. Nekem ez nagyon kellett akkor.

A mesterek közül ki, vagy kik voltak rád a legnagyobb hatással?

– Az edzőnkön Pusin kívül, nagyon felnéztem az akkori aktív feketeövesekre, mint a Taki, a Gáncs Feri, a Szoboszlai Fecó és a többiek.

Mi az amit a Kempoban tanultál és a mai napig használod?

– Itt tanultam meg az állóharcot, én nem jártam boxolni, vagy thai boxolni, én ezeket a Kempoban tanultam meg. Egyébként a szabályrendszere a Kemponak áll a legközelebb az MMA-hoz, csak mások a földharc idők, meg ugye nagykesztyű van, tehát kicsit “light-osabb” (2010 óta, már MMA szabályrendszer is van a felnőtt Kempo versenyeken -szerk.).

Hogyan zártad le a Kempos pályafutásod?

– Még mielőtt elkezdtem MMA-zni, úgy szerettem volna abbahagyni a Kempot, hogy harmadszor is megnyerem a Hanshi kupát, és örökre hazaviszem, de ez sajnos nem sikerült. Ettől függetlenül jó szívvel gondolok vissza ezekre az évekre.

sposocial-alexander-drago-volkov-vs-attila-pumukli-vegh-fight-highlights-back-on-m1

Melyik szerinted a harc legfontosabb szegmense?

– A harcban a legfontosabb hogy mentálisan erős legyél. Ha arra gondolsz hogy sokan néznek, vagy kik vannak a nézőtéren, vagy bármilyen más külső körülményre, akkor veszíteni fogsz. Csak az ellenfélre koncentrálok, és mentálisan sokat készítem magam a küzdelemre. Egyedül. Minden fejben dől el, ezért ott nagyon erősnek kell lenni.

A felkészülésnél nagyon fontos hogy sokféle bunyóssal sparringoljak, hogy találkozzak minden fizikummal és stílussal, mert a ketrecben bárki jöhet, tehát mindenre készen kell álni. Egy idő után kiismeritek egymást a klubtársakkal, megismered az ellenfeleket akikkel már sokszor mérkőztetek, ezért fontos újabb és újabb partnereket keresni. A sok meccs is sokat számít. Ez mind része a mentális felkészülésnek. 

Ki a kedvenc harcosod?

– Kedvenc bunyósom Jon Jones, aki szerintem ha emberileg erősebb lenne, talán még akár nehézsúlyban is a legjobb lenne. Ez sajnos nem fog kiderülni.

Mi a különbség amatőr és profi között?

– Nem hiszem hogy egy full kontakt meccsre, máshogy készülne fel egy amatőr mint egy profi. Mind a ketten olyan keményen edzenek amennyire csak tudnak, de amatőrben az ember fizet hogy bunyózhasson, profiban azért ha jól jön ki a lépés, lehet spórolni.

Mit üzensz a Kempokáknak akik a profi versenyzésről álmodoznak?

– Küzdjenek és ne adják fel az álmaikat! Nagyon kell akarni és akkor mindent el lehet érni. De ehhez nagyon kell szeretni is, mert ez a sport fáj, sokszor megsérülsz, lekerülsz a padlóra, és ezeket a fájdalmakat csak akkor lehet elviselni, ha az ember annyira szereti, mint semmi mást.

 

Köszönjük, és sok sikert kívánunk a továbbiakban! OSU

 

Képek: innen innen

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.