Ifi junior és felnőtt OB - Székesfehérvár
No additional detail for this event.
Kempoból kinőtt profikról szóló háromrészes sorozatunk középső részében, Végh “Pumukli” Attilával (MMA) beszélgetünk. Pumukli éppen Thaiföldre indult edzőtáborozni, de szerencsére sikerült elkapni egy rövid interjúra. A három hetes elvonulással következő meccsére készül, amit az orosz M-1 Challenge szervezet gáláján fog megvívni. Ezen kívül egy meccse még biztosan lesz Oroszországban. Eddigi legjobb eredménye a félnehézsúlyú világbajnoki cím, amit az amerikai Bellator szervezetnél szerzett meg, 2013-ban.
Attila gyerekként birkózott és csak ezután, 15 éves korában találta meg a Kempo-t.
– Birkózónak nem voltam túl ügyes, de a Kempoban nagy előnyöm származott abból hogy ezeket a dobásokat és földreviteleket már nem kellett megtanulnom, így gyorsan fejlődtem.
Miben volt ez más közeg mint a birkózás?
– Megtanultam hogy mi az a tisztelet, hogy tisztelni kell a mestert, tisztelni kell egymást, és mindenkit. Hogy egyáltalán mit jelent az hogy harcművészet. Nekem ez nagyon kellett akkor.
A mesterek közül ki, vagy kik voltak rád a legnagyobb hatással?
– Az edzőnkön Pusin kívül, nagyon felnéztem az akkori aktív feketeövesekre, mint a Taki, a Gáncs Feri, a Szoboszlai Fecó és a többiek.
Mi az amit a Kempoban tanultál és a mai napig használod?
– Itt tanultam meg az állóharcot, én nem jártam boxolni, vagy thai boxolni, én ezeket a Kempoban tanultam meg. Egyébként a szabályrendszere a Kemponak áll a legközelebb az MMA-hoz, csak mások a földharc idők, meg ugye nagykesztyű van, tehát kicsit “light-osabb” (2010 óta, már MMA szabályrendszer is van a felnőtt Kempo versenyeken -szerk.).
Hogyan zártad le a Kempos pályafutásod?
– Még mielőtt elkezdtem MMA-zni, úgy szerettem volna abbahagyni a Kempot, hogy harmadszor is megnyerem a Hanshi kupát, és örökre hazaviszem, de ez sajnos nem sikerült. Ettől függetlenül jó szívvel gondolok vissza ezekre az évekre.
Melyik szerinted a harc legfontosabb szegmense?
– A harcban a legfontosabb hogy mentálisan erős legyél. Ha arra gondolsz hogy sokan néznek, vagy kik vannak a nézőtéren, vagy bármilyen más külső körülményre, akkor veszíteni fogsz. Csak az ellenfélre koncentrálok, és mentálisan sokat készítem magam a küzdelemre. Egyedül. Minden fejben dől el, ezért ott nagyon erősnek kell lenni.
A felkészülésnél nagyon fontos hogy sokféle bunyóssal sparringoljak, hogy találkozzak minden fizikummal és stílussal, mert a ketrecben bárki jöhet, tehát mindenre készen kell álni. Egy idő után kiismeritek egymást a klubtársakkal, megismered az ellenfeleket akikkel már sokszor mérkőztetek, ezért fontos újabb és újabb partnereket keresni. A sok meccs is sokat számít. Ez mind része a mentális felkészülésnek.
Ki a kedvenc harcosod?
– Kedvenc bunyósom Jon Jones, aki szerintem ha emberileg erősebb lenne, talán még akár nehézsúlyban is a legjobb lenne. Ez sajnos nem fog kiderülni.
Mi a különbség amatőr és profi között?
– Nem hiszem hogy egy full kontakt meccsre, máshogy készülne fel egy amatőr mint egy profi. Mind a ketten olyan keményen edzenek amennyire csak tudnak, de amatőrben az ember fizet hogy bunyózhasson, profiban azért ha jól jön ki a lépés, lehet spórolni.
Mit üzensz a Kempokáknak akik a profi versenyzésről álmodoznak?
– Küzdjenek és ne adják fel az álmaikat! Nagyon kell akarni és akkor mindent el lehet érni. De ehhez nagyon kell szeretni is, mert ez a sport fáj, sokszor megsérülsz, lekerülsz a padlóra, és ezeket a fájdalmakat csak akkor lehet elviselni, ha az ember annyira szereti, mint semmi mást.
Köszönjük, és sok sikert kívánunk a továbbiakban! OSU