Hogy miért Kempozom? A saját határaim leküzdése miatt,erősebb és kitartóbb ember legyek lelkileg-szellemileg-testileg,egészséges életmódra nevel minden értelemben,minél magasabb szinten elsajátítsam ezt a harcművészetet,illetve,hogy egy jó csapathoz tartozzak,nem utolsó sorban pedig tetszik az összetettsége,hogy mindenféle stílus megtalálható benne.Most hirtelen ennyi jutott eszembe. Nyilván a csajozásban sem hátrány,de nem ez a fő motiváció. <

A lányom szeretett volna harcművészetet tanulni így kerestem neki egy sokoldalú sportágat, így találtam rá a kempóra. Fiatalon tanultam már küzdősportot, figyeltem az edzéseket, és nekem is megtetszett. A kempóban mindent megtaláltam ami a fizikai határokon túl a személyiséget is formálja. Mindenkinek ajánlom aki szeretne egy összetartó, vidám és kihívásokat szerető csapat tagja lenni.<

Hosszú út volt míg rátaláltam a kempora. Sok harcművészeti ágat és sportágat kipróbáltam. Valahol a harcművészetekben ezt a fajta komplexitást (fizikai és szellemi szinten) nem találtam meg máshol csak itt. Ezért kempozok. Illetve azért, mert sok olyan dolgot megcsináltam és kibírtam amiről nem hittem volna hogy meg tudom tenni. De a kempo, és a társaság motivált annyira, hogy megtegyem. Szóval a kempo sokat segített fejlődnöm.<

Szükségem van a kempora fizikailag és mentálisan is. Fizikailag, hogy miért van szükség azt nem kell magyarázni. Mentálisan: alapból feszült, ideges a természetem. Ezt kontroll alatt kell tartani a kempo erre tökéletes. Jól érzem magam az edzések alatt. A kempo segített áthidalni az életem egy nehéz időszakát.<

Edzés közben sokkal letisztultabb állapotba kerülök, kizárom a külvilágot, és csak arra koncentrálok, hogy teljesítsem a feladatom. A küzdelmek bátorságra, fegyelemre, kitartásra és türelemre tanítanak. Önbizalmat ad, hogy lassanként megismerem, hogy mire vagyok képes. A hétköznapok során ha valamilyen stresszesebb helyzetbe kerülök, próbálom felidézni magamban (lehet, hogy hülyeségnek hangzik) az érzést, amikor fojtanak. Fojtás közben tanultam meg, hogy türelmesnek kell lenni, és a fájdalmak, és légszomj ellenére is élesen kell gondolkozni, jól kell dönteni. Végül, de nem utolsósorban az önvédelem egyre nagyobb szerepet kap a világban, és jó érzés, ha az embernek úgy eszébe jut, hogy ha bajba kerül nagyobb rá az esélye, hogy megvédje magát.<