SPORT ÉS REGENERÁCIÓ

A cikksorozat első részének végén, körvonalaztam a sporttevékenységek során fellépő egészségkárosító tényezőket és azok megoldási lehetőségit, amik egészségtámogató folyamatokként, képesek lehetnek visszaállítani a sportoló egészségi állapotát. A jelenlegi cikket gondolatébresztőnek szánom, amatőr és profi sportolóknak, illetve segítség lehet ez azoknak is, akik nehéz fizikai munkát végeznek. Célja közérthetően bemutatni a sport során fellépő élettani változásokat.

Előzmények

Mielőtt a regenerációs folyamatokat érintenénk, célszerű megismerni és megérteni, hogy mi történik a testtel terhelés hatására. Így pontosabb képet kapunk arról, hogy melyek azok a sarkalatos tényezők, amik helyreállításra szorulnak sporttevékenységet követően. Ha ezekkel az alapvető információkkal tisztában van a sportoló, nagy valószínűséggel jobban megérti majd a regeneráció fontosságát is.

Homeosztázis

A test regenerációja a homeosztázis révén valósul meg. Ez a folyamat az, amely a külső és belső környezet (test) harmóniájáért felelős. Természetesen a test saját optimumára törekszik, de az esetleges környezeti változásokra, bizonyos ideig képes az optimálistól eltérő környezetben is életben maradni. A cél tehát a saját optimális működés mielőbbi visszaállítása, hogy a szervezet hosszú távon is a maximum egészségpotenciálján tudjon működni.

A belső környezet dinamikus állandósága és stabilitása alatt, a megfelelő tápanyag-ellátottságot, a légzési gázok szükséges mennyiségét és minőségét, a testfolyadékok megfelelő mennyiségét, minőségét (térfogat, ionösszetétel, kémhatás, hőmérséklet, ozmotikus nyomás) és a védekező módok meglétét, megfelelő működését értjük. Ezeket az „összetevőket”, az önfenntartó működések biztosítják az élő szervezet számára, a hormonális (endokrin rendszer) és az idegrendszer segítségével, amelyeket együttesen, önszabályozó működéseknek nevezünk.

A következő jó pár sor száraznak tűnhet, de úgy gondolom, hogy az alapvető információk hiányában értelmetelen lenne bármilyen, a sportolót támogató életmódbeli váltás későbbi bemutatása.

Sport és nehéz fizikai munka hatására a következő eltéréseket kell a szervezetnek kompenzálnia a hosszú távú, egészséges működése érdekében:

1. optimális pH visszaállítása a savas állapotból
2. szövetkárosodások helyrehozása, a szövetek felkészítése a megváltozott elvárásoknak megfelelően
3. folyadék és tápanyagpótlás
4. hormonszint visszaállítása, anyagcsere állapot normalizálása
5. idegrendszeri csillapítás
6. immunrendszer aktivitásának csökkentése

1, Erőkifejtés során az izomban felszaporodó tejsav hatására a vér pH-ja savas irányba tolódik el. Mindez a glükóz anaerob bontásának következménye. Magas intenzitású terhelés során a vérben 15-20 mmol/l-re is felszaporodhat a tejsav. (Nyugalomban 1 mmol/l.) Ekkor a vér pH-érték akár 6,9-re is lecsökken. (Nyugalomban 7,4) A savas kémhatás igen kedvezőtlenül befolyásolja a további izommunkát és ingerület átvitelt.

2, A megszokottnál erőteljesebb fizikai terhelések hatására az izom mikro sérüléseken megy keresztül, ami aktiválja a regenerációs folyamatokat. Ennek során új izomsejtek, majd belőlük a meglévőeken felül új izomrostok keletkeznek. Ezzel párhuzamosan fejlődnek az érpályák és javulnak az ideg-izom kapcsolatok is. A nem megfelelő gyógyulás teljesítmény visszaeséshez, a későbbiekben pedig a szövetgyengeségből fakadóan sérülésekhez vezet.

3, Az aktív izommunka többlet hőtermeléssel jár, amitől a szervezet folyadék párologtatásával szabadul meg. Ennek során ionok és ásványanyagok távoznak a testből. Az izommunka és regeneráció önmagában is egy ion, tápanyag és enzimigényes folyamat, ami ha nem kerül megfelelő időben, mennyiségben és minőségben pótlásra, akkor a szervezet a saját tartalékaiból kénytelen fedezni a szükségleteit. Ilyen tartalékok a csont, izom és a zsír ezen felül az esetlegesen tárolt vitaminok. Így tehát a test saját magát kezdi el bontani, annak érdekében, hogy a fontosabb életfunkciók ne szenvedjenek kárt.

4, A rendszeres, magas intenzitású, hosszú időtartamú testmozgás- különösen az élsport – nagy megterhelést ró a szervezetre. A sportolás során olyan immunrendszeri- és hormonális változások következnek be, amiket a szervezet stresszhelyzetben is produkál. Sport-élettani szempontból talán a mellékvese, a nemi mirigyek és az agyalapi mirigy a három legfontosabb hormon termelő szerv. A mellékvese kéreg- és velőállománya belső elválasztású mirigyként működik, tehát hormonokat termel. A velőállomány ún. katekolaminokat (adrenalin, noradrenalin, dopamin), a kéregállomány pedig szteroidhormonokat (tesztoszteron, ösztrogén) választ ki. A katekolaminok a stressz kezelésért, a szteroidok és növekedési hormon pedig a regenerációért felelősek.

A jelentős fizikai igénybevétel az anyagcserét a glikolitikus állapotba tolja el, ami – habár eltérően a mitokondriális anyagcserétől – kevésbé hatékony, de így valósulhat meg a gyors izommunka és a fokozott idegrendszeri aktivitás. Hatására a sejt felfokozott állapotba kerül , ami hosszútávon többletterhelésként jelenik meg, így sérül az optimális sejtműködés. A stressztengely időben elnyújtott aktivitása (hosszú évek napi rendszeres terhelése) kimeríti az egész szervezetet és komoly idegrendszeri és testi betegségeket okoz.

5, A katekolaminok (stresszhormonok) elválasztását az idegsejtekből felszabaduló acetilkolin indítja el. Termelése sportolóknál, de kifejezetten a harcművészeknél jelentős a harci készenléti állapot gyakori előidézése miatt.

Az adrenalin és a noradrenalin serkenti az idegrendszert, valamint glükóz felszabadulást vált ki a májban és a vázizomban, mozgósítja a szabad zsírsavakat és fokozza az energiaforgalmat. Ezen felül fokozzák a szívizom összehúzódását, a szívfrekvenciát, valamint a szívizom ingerlékenységét, ezáltal ritmuszavarokat okozhatnak.

A noradrenalin csaknem minden szervben érösszehúzódást vált ki, az adrenalin tágítja a vázizom és a máj ereit. Csökken hatásukra a csontképződés is, mivel gátolják a csontképző sejtek működését. Ezen kívül csökken a kálcium felszívódása a bélből, valamint növekszik a kálcium ürítés a vesén keresztül. Mindezen hatásokra nagy adagú glükokortikoid a csontállomány csökkenését eredményezi. Gátolja a kötőszöveti sejtek működését, ezért a sebgyógyulás elhúzódik. Ha nem történik megfelelő idegrendszeri csillapítás és pihenés a test a kimerültség szélére kerül, a későbbiekben pedig krónikus betegségek elszenvedője lehet.

6, A glükokortikoidok a fehérjeszintézis gátlása révén csökkentik az immunrendszerben a sejtosztódást és a sejtek differenciálódását. Csökken a vérben a limfociták és az eozinofil granulociták száma, valamint a limfokinek és a monokinek termelődése, amely hosszabb távon a szervezet ellenálló képességének csökkenéséhez vezet. Ez áll a glükokortikoidok immunrendszert elnyomó hatásának hátterében. Másrészt a sérült izomszövet immunaktivitást vált ki, így a szervezet többi részéről vonja el az esetlegesen szükséges védekező-regenerálódást elősegítő sejteket. A sportoló, így fogékonyabb lesz a betegségekre és nehezebben távolítja el a saját degenerálódott sejtjeit (pl rákos sejtek).

A fent bemutatott élettani hatásokból egyértelműen körvonalazódik, hogy a test igenis képes az extrémitásokat kezelni, de ha nem jelennek meg a harmonizációs-kompenzáló folyamatok, akkor hamar a leépülés irányába veszi az irányt. Erre számos példát láthatunk a magyar élsportban, ahol végtelenségig túlhajszolják a sportolókat, úgy, hogy még a minimális regenerációs feltételeket sem biztosítják számukra. Ennek következménye, hogy 25 éves koruk körül, már nem képesek versenyben maradni, lesérülnek, mentálisan és fizikailag is kimerülnek. Úgy gondolom, hogy ennek nem ez a helyes útja. A következő és egyben záró cikkben azokat a regenerációs módszereket szeretném bemutatni, amiknek elsajátításával kivédhetők vagy késleltethetőek a fizikális és mentális terhelések okozta károsodások.

Keresztesi Péter 1. dan
Népegészségügyi szakember és természetgyógyász
(www.kempo-debrecen.hu, www.elitecondition.hu)

képek: innen innen innen