EgyébHealthSportTudományos

Sport és életmód – III. rész

Sport és regeneráció (III. rész)

A profi sportban alig 15 éve kezdtek el komolyabban foglalkozni a megfelelő regenerációs programok kidolgozásával. Egészen odáig az az ideológia volt domináns, hogy a teljesítmény csupán az edzés mennyiségi és minőségi kérdése. Tehát az aki többet edz, megfelelő technikával jobb sportolóvá válik. Ez természetesen olyan 25 éves korig igaz is lehet, de a megfelelő regeneráció hiányában a test a leépülés felé veszi az irányt, ami a sokszorozódó sérülésekben, enerváltságban és teljesítmény csökkenésben jelenik meg. Az elmúlt 20 évben különösen a futballban, kosárlabdában és az amerikai fociban hatalmas összegekért kelnek el játékosok és a befektetők nem örültek, hogy 30 éves korára már leszálló ágba került a megvásárolt játékos. Így regenerációs és rehabilitációs csoportok jöttek létre, orvosokból, dietetikusokból, pszichológusokból, erőnléti edzőkből, gyógytornászokból és masszőrökből, akik a legfejlettebb diagnosztikai gyógyászati eszközökkel és kezelésekkel látják el a sportolókat . Természetesen ez nem a magyar valóság, ehhez kicsit nyugatabbra kell utaznunk. Akit jobban érdekel a téma olvassa el a Juventus futball csapat magánkórházáról szóló beszámolót itt. Egy magyar hobbi vagy profi sportolónak ezek a komplex kezelések/szolgáltatások a megfizethetetlen kategóriát képviselik, mégis kis odafigyeléssel a professzionálishoz közelítő eredményeket lehet elérni töredék anyagi ráfordítással.

male-getting-ankle-examined

Harmadik cikkemben ezekre a kezelésekre szeretnék rávilágítani, bemutatva a magunktól elvégezhető regenerációs gyakorlatokat, illetve tevékenységeket. A téma olyan hatalmas és szerteágazó, hogy csupán nagyvonalakban, – leginkább mankót adva az olvasónak a későbbi szakirodalmi irányokhoz – próbálok segítséget nyújtani.

Egyéni regenerációs tevékenységek

  1. Táplálkozás
  2. Nyújtás
  3. Masszázs
  4. Szauna
  5. Termál
  6. Aktív és passzív pihenések

 Táplálkozás

 Folyadék

A szervezet számára elengedhetetlen a megfelelő anyagcsere közeg biztosítása, ez pedig a sejteken belüli és kívüli folyadék összessége, melynek legnagyobb hányada víz. Ezért az első és legfontosabb tényező a megfelelő mennyiségű és minőségű folyadék pótlása. Ez egyéntől és terheléstől függően 2-4 liter között kell ingadozzon naponta. A legalkalmasabbak erre az ásvány vagy forrásvizek és a megfelelően alkalmazott gyógynövény tartalmú teák. Bármilyen ettől eltérő folyadék mérgezi a testet (cukrozott, szénsavas, színezett, tartósított, ízesített italok) és többletterhelést ró a kiválasztó szervekre .

A tej

A tudományos irodalomban lassan nem találni olyan statisztikailag stabil eredményekkel bíró kutatást, ami pozitívan vélekedne a tej és tejtermékek fogyasztásáról. Kivétel ez alól a kemény sajtok és egyes erjesztett joghurt termékek. Érdemes tehát kerülni a tejtermékek fogyasztását. A tej nem szolgálja a felnőtt emberi szervezetet. A tejcukor és a tejsavó jelentősen megemeli a vércukorszintet, ami elhízáshoz vezethet rövidtávon, hosszútávon pedig cukorbetegséghez. A tejben lévő fehérjék ezen kívül állandó gyulladásban tartják a szervezet, amik a későbbiek során autoimmun betegséghez okozhatnak. Emellett olyan növekedési faktorok vannak jelen bennük, amik szintén negatív irányba tolják el a szervezet egyensúlyát.

A finomított szénhidrátok

A következő nagy témakör a finomított szénhidrátok. Ide tartozik az összes fehérlisztből készült termék (pékáruk, tészták) továbbá a cukor, fehér rizs,  krumpli, és a kukorica is. Ezeknek a termékeknek nagyon magas a glikémiás indexük és a glikémiás telítettségük is. Mindemellett alacsony a vitamin, enzim és ásványanyag tartalmuk, így emésztésük során a szervezetnek saját tartalékaiból kell meríteni. E mellett többlet fogyasztásra is sarkalja a rendszert, mivel a nagy amplitúdójú vércukorszint kilengéseket és a minőségi táplálék hiányát kompenzálni igyekszik a test. A liszt mindezeken felül a glutén nevű fehérjéje révén gyulladásban tarja a szervezetet. A finomított szénhidrátok fogyasztása ne haladja meg az étel összmennyiségének 10-15%-át. Érdemes köretként friss zöldséget és gyümölcsöt, befőtteket, savanyúságokat, zabkorpát vagy magvakat fogyasztani. A barna rizs kis mennyiségben nem okoz problémát. Ha valakinek nagyon hiányoznak az édességek az fogyasszon csokoládékból 70%-nál magasabb kakaó tartalmúakat, mézet vagy aszalt gyümölcsöket.

healthy and junk food concept - woman with fruits rejecting hamburger and cake

Húsok, zsírok, olajok

Húsból és zsírból nagyobb arányban fogyaszthatunk, mivel nem emelik meg tartósan a vércukor szintet és alacsony a szénhidrát tartalmuk, így nehezebben raktározódnak zsírként, emellett teljes értékű tápláléknak számítanak, természetesen ha nem az ipari, gyógyszerezett, agyon feldolgozott áruról beszélünk. Érdemes a halfogyasztásunkat legalább a heti 1 adagra megemelni, ami segíthet kompenzálni az Omega 3 és 6 zsírsavak arányának eltolódását, ami nagyon gyakori a nyugati étkezésben.

A zsírok közül a napraforgóolajok és a hidrogénezett növényi olajok bírnak kifejezettebb egészségkárosító hatással, főleg akkor ha többször sütnek bennük. Ilyenkor hő hatására transzzsírok keletkeznek, amiknek komoly egészség károsító hatásaik vannak (nőknél meddőség, súlyos szív koszorúér elzáródások, érelmeszesedések). Érdemes beiktatni a táplálkozásunkba  a hidegen sajtolt növényi olajokat, mint például a lenmag, olíva, kender és sárgabarackmag olajat. Fontos, hogy ne süssünk velük, mert hő hatására tönkre mennek a bennük található tápanyagok. Keverjük őket salátákhoz, joghurtokhoz, vagy fogyasszuk magukban.

Az alkohol

Alkoholoknál egy sportolónak nagyon észnél kell lennie, mert tetemes edzésmunkát képes hosszabb időre is semmissé tenni. Talán az egyik legagresszívabb sejtméreg és függőséget kiváltó szer, amihez a közforgalomban hozzájuthatunk a dohányáruk mellett. Nem pártolom a teljes absztinens életformát. Úgy gondolom, hogy a minőségi száraz bor fogyasztása (2-4 dl heti 1 alkalommal) nem jár negatív hatással, főleg ha társul dupla ennyi víz elfogyasztásával.

Nyújtás

A megfelelően végzett nyújtás kiemelkedő fontossággal bír nemcsak az izom és az azt körülvevő kötőszövetek egészsége és regenerációja tekintetében, hanem a központi idegrendszer és ezáltal ideg-izom kapcsolatok területén is. A fizikai munka hatására az izmok megsérülnek, összehúzódnak így rövidülnek. Ennek eredményeként egy állandóan magas elektromos potenciál áll fent a szövetekben, amit egy rossz anyagcsere kísér. Ezt az állapotot a szervezet csak akkor képes magától helyrehozni, ha belátható időn belül (1-3 hét) nem lép fel újabb terhelés, ami egy sportolónál nem kivitelezhető. Így tehát kiemelkedő fontossággal bírnak a rendszeres és megfelelő technikával végrehajtott nyújtó és lazító gyakorlatok.

Nyújtás során javul az ízületek mozgástartománya, helyreáll az izmok tónusa, javul a vérkeringés, így fokozódnak a regenerációs folyamatok. Sportolóknak minden nap, akár többször is szánniuk kell a nyújtásra a pihenőnapokat beleértve. Ajánlatos edzés közepén egy rövidebb 5-8 perces, edzés végen egy 10-15 perces nyújtást és idegrendszeri levezetést alkalmazni.

A passzív nyújtás

A hagyományosan ismert, passzív statikus nyújtáshoz hasonló gyakorlatokat végeztetjük, kiegészítve a nyújtandó izomcsoportok gondolati úton történő ellazításával.

Lassú, fokozatos mozgással hajtsuk végre a gyakorlatokat, óvatosan közelítve az ízület mozgáshatárához. Amikor érezzük az ízületi mozgásterjedelem végső határát, illetve a megnyújtott izmok feszülését, a nyújtással meg kell állni. Ebben a nyújtott állapotban – megtartva a statikus helyzetet – a nyújtandó izom vagy izomcsoport ellazítására kell koncentráljunk. Az izomfeszülés oldódása után finoman, picivel tovább kell fokozni a nyújtás mértékét. A gyakorlás szintjétől, illetve a relaxáció eredményességétől függően a nyújtás időtartama így meghosszabbodhat a kezdeti 5-10 mp-től 30-60 mp-ig. Ez a módszer a mozgékonyság fejlesztése szempontjából tartós, maradandó ízületi mozgékonyságot eredményez (2).

Az aktív nyújtás

Fő célja a megnyújtásra váró izom hőmérsékletének emelése és a nyújtási reflex kijátszása. A megnyújtandó izomcsoportokat statikus erőkifejtéssel megfeszítjük. A feszítés időtartama 6-20 mp.

stretching

Első szakasz, a feszítés:
Az izometriás feszítés eredményeképpen az izom-hajszálerekben a véráram pillanatnyi gátlás alá kerül, s a fellazítás során friss, oxigéndús vér áramlik az izomszövetbe. Ennek következtében, valamint a statikus erőkifejtés hatásaként az izom hőmérséklete megnövekszik. A feszítés az izomorsó és az inak receptorain keresztül gátlólag hat az izomban létrejövő nyújtási reflex kialakulására, így kevésbé vagy egyáltalán nem rándul össze az izom a gyakorlat során.

A második szakasz, a fellazítás:
Fő célja a statikusan előfeszített izom vagy izomcsoport merevségének feloldása.
A fellazítás (felrázással, könnyű ernyesztő gyakorlatokkal) ideje: 5-15 mp.
Ebben a szakaszban az izomcsoport vérkeringése helyreállítódik, és az oxigén dús vér beáramlása kedvező élettani feltételt teremt az izom tartós nyújtásához.

A harmadik szakasz, a statikus nyújtás:
Fő célja az ízületek mozgáskiterjedésének növelése, az izom megnyújtása.
A nyújtás ideje egyezzen meg az első szakasz, az előfeszítés idejével (6-20 mp).
A nyújtás fokozatos sebességű és azonos szinten kitartott legyen, az ízületi mozgáshatárig terjedjen, de ne érje el a fájdalom érzetét (link).

 

Keresztesi Péter 1.dan
Népegészségügyi szakember és természetgyógyász
(www.kempo-debrecen.hu, www.elitecondition.hu)

Képek: innen innen innen

Vélemény, hozzászólás?